A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 1957-ben alakult autonóm kormányközi szervezet az ENSZ szakosított szervezeteinek családjában, amelynek jelenleg 162 ország tagja. Legfőbb döntéshozatali szerve a tagállamok évente ülésező Általános Konferenciája. A szervezet operatív irányító testülete az évente 5 ülést tartó és 35 tagállamból álló Kormányzó Tanács (KT). A KT állandó tagjai (designated member) a nukleáris energia békés célú felhasználása terén legfejlettebb 13 ország, míg a KT további 22 tagállama a földrajzi felosztás alapján kialakított regionális csoportok képviseletében kerül kétéves időtartamra megválasztásra. Hazánk 2011 szeptembere és 2013 szeptembere között a KT tagja.
A főigazgató által vezetett Titkárság a szervezet végrehajtó szerveként ülteti át a gyakorlatba a politikai döntéshozó testületek határozatait és egyéb döntéseit. A NAÜ éves költségvetése mintegy 330 millió USD, amelyet jelentős, általában közel 80 millió USD költségvetésen felüli hozzájárulás egészít ki. A NAÜ bécsi Titkárságán és négy regionális irodájában mintegy 2300 fő tevékenykedik. A jelenlegi főigazgató, Yukija Amano 2009-ben került a NAÜ élére. Az Általános Konferencia 53. ülésszakán a tagállamok 2009. szeptember 24-én négyéves időszakra választották meg. 2005 decemberében Nobel-békedíjat adományoztak a szervezetnek és az akkori főigazgatójának, Mohammed ElBaradei-nek.
A NAÜ tevékenysége alapvetően három nagy, egymással összefüggő és belső egyensúlyban lévő területet, ún. pillért ölel fel: a nukleáris energia és más nukleáris technológiák békés célú felhasználásának segítése és támogatása, a nukleáris biztonság erősítése, valamint a nukleáris tevékenység békés jellegének ellenőrzése az ún. biztosítéki rendszer keretében. A három terület közötti egyensúly megőrzése különösen a fejlődő országok számára bír folyamatosan nagy jelentőséggel.
Nukleáris energia és más nukleáris technológiák
A NAÜ elsősorban műszaki-technikai együttműködési és segélynyújtási programjával, valamint jogi, műszaki, technikai és biztonsági ajánlások kidolgozásával segíti a nukleáris energia békés célú felhasználásának elterjesztését. A NAÜ évi mintegy 87 millió USD műszaki-technikai együttműködési és segítségnyújtási alapjából jelentős projektekkel segíti a tagállamokban a nukleáris energia békés célú felhasználását. Ez irányú tevékenysége az energiatermelésen túlmenően az orvostudományi alkalmazásokat, az élelmiszertartósítást, a mezőgazdasági növénykultúrák nemesítését, a cecelégy és egyéb kártevők sterilizációját, a tengervíz sótalanítását, a gyalogsági aknák felkutatását, stb. öleli fel. A NAÜ ez irányú tevékenysége ugyanakkor arra is irányul, hogy erősítse a nukleáris tudomány és technológia szerepét a fenntartható fejlődésben.
Kiemelkedő jelentőséggel bírnak az atomerőművek tervezésével, építésével, üzemeltetésével, élettartam hosszabbításával és leszerelésével, valamint a nukleáris alkalmazások során termelődő nukleáris hulladék elhelyezésével foglalkozó jogi és műszaki normák és ajánlások kidolgozása, amelyeket a világ országai általában a vonatkozó területek belső jogi és műszaki szabályozása minimális követelményeként alkalmaznak. Tevékenysége során a NAÜ napjainkban abból indul ki, hogy a nukleáris energiatermelés opciójának nyitva tartása – egyelőre be nem látható ideig – megkerülhetetlen szükségszerűség, s az atomenergia alkalmazása jelentős mértékben járul hozzá a tagállamok társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A jelenleg 30 országban üzemelő 442 atomerőmű mintegy 16 százalékkal részesedik a világ villamosenergia-termeléséből. Az olaj világpiaci árának az utóbbi időben tapasztalható gyors emelkedése, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv hatálybalépése következtében, amely megszigorította a kibocsátási normákat, a nukleáris energia iránti igény a Fukushima-i atomerőmű baleset ellenére, ugyan lassabb ütemben, de várhatóan növekedni fog.
Nukleáris biztonság
A 2011. március 11-én bekövetkezett fukushimai atomerőmű katasztrófa következtében a nukleáris energia kérdésköre és annak biztonsági vetületei 25 évvel a csernobili katasztrófa után ismét a globális politika, és a közvélemény érdeklődésének homlokterébe kerültek. A rendkívüli helyzet meghatározta az Ügynökség munkájának nagy részét.
A fukushimai eseményeknek a nukleáris biztonság, a vészhelyzetekre való felkészülés, valamint a sugárzásvédelem területeire gyakorolt hatásával kapcsolatos nemzetközi gondolkodási folyamat elindítása érdekében Amano főigazgató miniszteri szintű nukleáris biztonsági konferenciát hívott össze 2011. június végére a NAÜ égisze alatt. Nemzeti felszólalásunkra, EU elnökségi minőségünk miatt az Európai Bizottsággal megosztva került sor. A rendezvényen a magyar delegációt Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter vezette, akit látogatása során kétoldalú találkozón fogadott a NAÜ főigazgatója is.
A NAÜ egyik legfontosabb céljává vált az 1986-os csernobili katasztrófát követően kialakított nukleáris biztonsági kultúra további megerősítése. A nyolcvanas évek végén kiemelt helyet kaptak az atomerőművek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos értékelő és ellenőrző missziók, mindenekelőtt Közép- és Kelet-Európa vonatkozásában. Az atomenergia jövőbeni szerepével összefüggésben a NAÜ-ben megkezdődött a gondolkodás egy hatékony és átlátható nemzetközi nukleáris biztonsági normarendszer kidolgozásának szükségességéről. A Csernobil után kidolgozott nemzetközi szerződések felülvizsgálata jelenleg is folyik. A nukleáris biztonság erősítésének előremozdítására a NAÜ tagállamai Akció Tervet fogadtak el.
A NAÜ vezető szerepet játszik a fukushimai katasztrófa következtében kialakult helyzet kezelésében, s bár a nukleáris biztonság továbbra is a tagállamok hatáskörében marad, a NAÜ megkerülhetetlen feladata az önkéntes sztenderdek kialakítása, valamint a nemzetközi koordináció és tájékoztatás. A NAÜ biztosítja ugyanis a szakmai hátteret a nukleáris területet átfogó nemzetközi szerződések és egyezmények kidolgozásához és folyamatosan jelentős erőfeszítéseket tesz a nukleáris tevékenység egyes részkérdéseinek nemzetközi szabályozása érdekében.
Tevékenysége eredményeképpen az utóbbi években olyan jelentős nemzetközi szerződések jöttek létre, mint a nukleáris kárfelelősség rendezésével, az atomerőmű balesetek esetén történő gyors értesítéssel és segítségnyújtással, a nukleáris anyagok fizikai védelmével, valamint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságával foglalkozó nemzetközi megállapodások.
Non-proliferáció és a NAÜ biztosítéki rendszere
A NAÜ üzemelteti az Atomsorompó Szerződés (NPT) előírásainak betartását ellenőrző biztosítéki (safeguards) rendszert. Ennek keretében a nukleáris fegyverrel nem rendelkező NPT részes államok területén valamennyi bejelentett nukleáris létesítményben – nemzeti jelentéstételi rendszer és az ezt kiegészítő rendszeres helyszíni ellenőrzések segítségével – nemzetközi biztosítékot nyújt arra, hogy a nukleáris hasadó anyagok felhasználása és a létesítmények tevékenysége kizárólag békés célokat szolgál (teljes körű biztosítéki rendszer). A nukleáris fegyverrel rendelkező országok és a nem NPT részes államok esetében a NAÜ ellenőrző tevékenysége nem teljes körű, és kizárólag a nukleáris létesítmények egy részére terjed ki.
Az 1990-es évek elején a NAÜ nemzetközi ellenőrzése elől eltitkolt nukleáris programok felderítése Irakban és a KNDK-ban indította el a biztosítéki rendszer megerősítésének folyamatát, amely 1997-ben az ún. Modell Kiegészítő Jegyzőkönyv (Model Additional Protocol) létrejöttét eredményezte. A teljes körű biztosítéki megállapodást kiegészítő jegyzőkönyv alapján megvalósuló NAÜ-ellenőrzések – az eddig alkalmazott verifikációs módszereken túl – hatékony új technikák alkalmazásával, környezeti minták gyűjtésével és elemzésével, rövid határidővel bejelentett helyszíni ellenőrzésekkel a korábbinál erőteljesebb ellenőrzési lehetőséget biztosítanak a NAÜ szakemberei számára. Ezáltal pontosabb képet képesek adni a vizsgált ország nukleáris tevékenységének jellegéről, és egyúttal jelentősen csökkentik az eltitkolt nukleáris programok megvalósításának lehetőségét is. 2005 szeptemberében a KT – a főigazgató kezdeményezésére – megszigorította a kismennyiségű nukleáris anyaggal rendelkező országok ellenőrzését szabályozó megállapodást (Small Quantities Protocol – SQP), és ezzel jelentős újabb lépést tett a biztosítéki rendszer gyenge pontjainak felszámolása felé. A biztosítéki rendszer keretében folyó ellenőrzések támogatására a Titkárság az utóbbi két évben megkezdte az illegális nukleáris kereskedelmi hálózatok feltérképezését, különös tekintettel a pakisztáni nukleárisfegyver-program atyja, A. Q. Khan által irányított, időközben felszámolt titkos hálózatra.
A nemzetközi nukleáris non-proliferációs rendszert az ezredfordulón korábban példátlan kihívások érték. Az észak-koreai, líbiai és iráni nukleáris program békés jellegébe vetett bizalom megingása, sőt esetenként a fegyvercélú hasznosítás nyilvánvalóvá válása odavezetett, hogy egyre nagyobb és bonyolultabb ellenőrzési feladatok hárulnak a NAÜ-re. Tevékenységében folyamatosan erősödnek a politikai elemek, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt szerepére kiemelt figyelem irányul. A 2011. júniusi ülésszakán a NAÜ KT elfogadta a Szíriára vonatkozó első elmarasztaló határozatát.
A főigazgató személyes kezdeményezéseivel igyekszik megfelelni a változó biztonságpolitikai környezet kihívásainak. Beszédeiben rámutat egyes nukleáris technológiák, különösen az urándúsítás korábbinál szélesebb körű alkalmazásával járó proliferációs kockázatokra. Kezdeményezte, hogy a nukleáris fűtőanyag-ciklus érzékeny elemeit nemzeti szintről nemzetközi keretekbe helyezzék, és a NAÜ a nukleáris fűtőanyag-ellátás garantálójaként lépjen fel. Amano főigazgató prioritási közé tartozik a nukleáris energia békés célú felhasználásának támogatása, különösen a rák ellenes kutatások és a vízgazdálkodás, illetve víztisztítás területén.
A nukleáris terrorizmus elleni küzdelem
A NAÜ tevékenységében a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően új prioritásként jelent meg a tagállamok nukleáris terrorizmus elleni erőfeszítéseinek támogatása. Bár a NAÜ a nukleáris biztonság kérdését továbbra is alapvetően nemzeti feladatként kezeli, ez irányú hagyományos tevékenységi területei integrálása révén globális akcióprogramot dolgozott ki, amely – egyebek között – kiterjed a nukleáris létesítménybiztonság kérdéseire is. A Titkárság 2002-2005 között sikeresen hajtotta végre a nukleáris terrorizmus elleni első Akcióprogramot. Erre épül a 2006-2009-re szóló második Akcióprogram, amelyet 2005 szeptemberében fogadott el a KT. Az utóbbi időszakban fontos előrelépés történt a nukleáris terrorizmus elleni küzdelem nemzetközi jogi kereteinek megerősítése tekintetében is. A NAÜ égisze alatt 2005 júliusában megrendezett diplomáciai konferencia jelentősen kibővítette a Nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény (Convention on the Physical Protection of Nuclear Material – CPPNM) hatályát, kiterjesztve azt a nukleáris létesítmények és a felhasznált, raktározott, valamint szállított nukleáris anyagok védelmére. Az ENSZ Közgyűlése 2005. áprilisában új Egyezményt fogadott el a nukleáris terrorista cselekmények megakadályozásáról (International Convention on the Suppression of Acts of Nuclear Terrorism), amelyet 2005. szeptember 14-én nyitottak meg aláírásra. 2008-ban jött létre a GICNT (Global Initiative to Combat Nuclear Terrorism – Globális Kezdeményezés a Nukleáris Terrorizmussal szemben), amelynek résztvevői vállalják, hogy fejlesztik képességeiket a nukleáris terrorizmussal szemben. A kezdeményezés célja egy potenciális nukleáris terrorista-támadás megelőzése. A Nukleáris Védettségi Csúcsot (Nuclear Security Summit) első alkalommal 2010 áprilisában rendezték meg Washingtonban. Az Obama elnök kezdeményezésére létrejött csúcstalálkozó olyan jelentős globális problémákat állított előtérbe, mint a nukleáris terrorizmus megelőzése, illetve a nukleáris hasadóanyagok megfelelő védelme és azok békés célú felhasználásának biztosítása a nukleáris védelemre vonatkozó nemzetközi szabályrendszer szerint. A második Nukleáris Védettségi Csúcsra 2012. március 26-27-én kerül sor Szöulban, amelyen - a fukushimai nukleáris katasztrófa fényében - a nukleáris védelem és védettség kérdésköre, a nukleáris ipar erősen megkérdőjeleződött biztonságossága még erőteljesebb megvilágításba kerül. Magyar-NAÜ kapcsolatok Magyarország az elsők között ratifikálta a NAÜ statútumát, így a szervezet alapító tagjai közé tartozik. Hazánk és a szervezet problémamentes kapcsolatában meghatározó jelentőséggel a Paksi Atomerőmű magas színvonalú üzemviteli biztonsága által teremtett hagyományosan jó hírnév és a non-proliferációs rendszer működtetésében megnyilvánuló magyar szerepvállalás bír. Kapcsolataink szempontjából az energiatermeléshez kötődő együttműködésnek meghatározó jelentősége van. A Paksi Atomerőmű adja a magyar villamosenergia-termelés 40 százalékát, az atomerőmű hatékony, biztonságos és kiszámítható működése stratégiai jelentőségű. A NAÜ szakértői missziói 2003 áprilisa óta fontos szakmai segítséget nyújtottak az akkori üzemzavar következményeinek felszámolását célzó erőfeszítésekhez. A NAÜ szakértői csoportja legutóbb 2005. február 20. és március 1. között tartott felülvizsgálatot Magyarországon. A felülvizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a 2003 áprilisában történt paksi üzemzavar nyomán 2003 júniusában tartott nemzetközi felülvizsgálati jelentésében megfogalmazott ajánlásokat hogyan és milyen eredménnyel hasznosította a paksi atomerőmű és az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). A jelentés megállapította, hogy a korábban felvetett problémák túlnyomó részét maradéktalanul megoldották, a többi vonatkozásában pedig előrehaladást értek el.
Nukleáris kutatóintézeteink és egyetemi tanszékeink számára a NAÜ-vel megkötött kutatási szerződések fontos kiegészítő anyagi forrásokat is biztosítanak.
Magyarország megítélése a biztosítéki rendszer megítélése kapcsán is kedvező. Ebben egyaránt szerepet játszik non-proliferációs elkötelezettségünk, rendszeres szerepvállalásunk az NPT felülvizsgálati folyamatában, valamint az a tény, hogy hazánk a safeguards rendszer erősítését és korszerűsítését célzó munkák során folyamatosan szerepet vállal új vizsgálati módszerek kipróbálásában és kísérleti alkalmazásában. Magyarország a jelentősebb nukleáris iparral rendelkező országok közül az elsők között vezette az integrált biztosítéki rendszert, amelynek alkalmazása hazánkban 2004 novemberében kezdődött el.