Az Átfogó Atomcsend Szerződés korlátlan hatályú tilalmat rendel el a nukleáris robbantások végrehajtására. A korábbi hasonló tárgyú nemzetközi megállapodásokkal összehasonlítva az új szerződés átfogó jellege abban nyilvánul meg, hogy hatálya a légkör, a világűr és a víz alatti közeg mellett a földfelszín alatti kísérletekre is kiterjed, illetve, hogy semmilyen mennyiségi küszöbérték alatt nem tesz lehetővé nukleáris robbantásokat. A hatálybalépést követően ezek a tilalmak egyrészt korlátozzák majd a nukleáris fegyverzetek minőségi továbbfejlesztésének technikai lehetőségét, másrészt megakadályozzák, hogy újabb nukleáris fegyverrel rendelkező országok jelenjenek meg.
A szerződés részes államai
A szerződést eddig 182 állam írta alá, amelyből 155 ratifikálta is, legutóbb Guinea (2011. szeptember 20.). A XIV. cikk rendelkezései szerint a hatályba lépéshez azonban annak a 44 országnak szükséges a megerősítést tanúsító okiratot letétbe helyeznie, amely tagja a genfi leszerelési értekezletnek és egyúttal atomenergia programmal is rendelkezik. Az atomhatalmak sorából Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország már ratifikálta a szerződést. E listán szereplő országok közül a következő kilenc ország nem csatlakozott eddig a szerződéshez: Egyiptom, Egyesült Államok, India, Indonézia, Irán, Izrael, Kína, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Pakisztán.
Felülvizsgálati és végrehajtási mechanizmus, intézmények
A szerződésben foglalt rendelkezések végrehajtásának előkészítésére 1996. november 19-én bécsi székhellyel létrejött az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetének (CTBTO) Előkészítő Bizottsága. E testület és annak Tikársága alakítja ki a szerződés végrehajtását felügyelő szervezet személyi, szervezeti és technikai hátterét. A szerződésben foglalt kötelezettségek betartását a 337 megfigyelő állomást összefogó Nemzetközi Megfigyelő Rendszerből (International Monitoring System - IMS) és a kiértékelést végző nemzetközi Adatközpontból (International Data Center - IDC) álló ellenőrzési rendszer hivatott ellenőrizni. Amennyiben a beérkezett és elemzett adatok alapján nehezen értelmezhető esemény történik, a Részes Államok egy konzultációs folyamat során adhatnak hangot a szerződés megsértésével kapcsolatos feltételezéseiknek. Ettől a folyamattól függetlenül a Részes Államok kérhetik egy helyszíni ellenőrzés (On-Site Inspection, OSI) lefolytatását. Az OSI tisztázza, hogy a szerződés előírásainak megsértésével nukleáris robbantásra került-e sor, és adatokat gyűjt, amelyek segíthetnek az esetleges szerződés szegő azonosításában. A szerződésben az OSI végső ellenőrzési módszerként szerepel, amelyet bármely Részes Állam kezdeményezhet a szerződés hatályba lépését követően.
Történeti visszatekintés
Az ENSZ Közgyűlése 1958 óta több határozatában is sürgette egy átfogó atomcsend szerződés létrehozására irányuló tárgyalások megkezdését. A kísérleti atomrobbantások korlátozásának kérdésében 1963-ban megszületett a részleges atomcsend szerződés (Partial Test Ban Treaty – PTBT), amely megtiltotta a nukleáris kísérleti robbantásokat a légtérben, a világűrben, illetve az óceánok mélyén. A hidegháború lezárulását követően a az átfogó atomcsend szerződés létrehozására irányuló törekvések újabb lendületet kaptak, és 1993-ban az ENSZ közgyűlése egyhangúlag elfogadott határozatában sürgette a nemzetközi tárgyalások felújítását a genfi leszerelési értekezleten. Az itt folytatott csaknem három éves intenzív tárgyalások eredményeként 1996. augusztusában az akkor 61 tagú testület túlnyomó többsége, beleértve az öt atomhatalmat is, véglegesítette az Átfogó Atomcsend Szerződés szövegét és támogatásáról biztosította az abban foglalt célokat. A dokumentummal kapcsolatos határozattervezetet az ENSZ közgyűlése 1996. szeptember 10-én megvitatta, majd három ellenszavazat mellett (India, Izrael, Pakisztán) elfogadta. A szerződést 1996. szeptember 24-én nyitották meg aláírásra New York-ban.
Időszerű kérdések
Mivel a szerződés az aláírásra történt megnyitás napját követő három éven belül nem lépett hatályba, a vonatkozó XIV. cikk rendelkezései értelmében az ENSZ főtitkára 1999. októberében Bécsben összehívta azt a konferenciát, amely azt volt hivatott megvizsgálni, hogy milyen, a nemzetközi joggal összhangban álló módszerekkel lehetne felgyorsítani a ratifikációs folyamatot, ezáltal is elősegítve a szerződésben foglalt célok mielőbbi teljes megvalósulását. A szerződés hatályba lépését elősegíteni hivatott konferencia – fő célját tekintve – eredménytelenül zárult. Jóllehet a konferenciát megelőzően felgyorsult a ratifikációs folyamat, nyilvánvaló volt, hogy az a három jelentős békés és katonai nukleáris potenciállal rendelkező ország (USA, Oroszország, Kína), melyek ratifikációja elengedhetetlen a szerződés hatálybalépéshez, illetve döntő befolyással van más, e tekintetben jelentős országok csatlakozására (India, Pakisztán, Észak-Korea), a konferencia megkezdéséig, nem fogja ratifikálni a szerződést. Oroszország az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának előestéjén, 2000. áprilisában megerősítette a szerződést.
Magyar vonatkozások
Magyarország a szerződést az elsők között 1996. szeptember 25-én írta alá. Megerősítése és kihirdetése az 1999. évi L. törvénnyel történt meg. Magyarország egyike annak a 44 államnak, amelyek ratifikációja nélkül a szerződés nem léphetne hatályba. A CTBTO-val kapcsolatot tartó nemzeti hatóság feladatait az Országos Atomenergia Hivatal látja el. 2005. augusztus 1. óta Tóth Tibor nagykövet személyében végrehajtó titkárként magyar diplomata tölti be a szervezet első számú vezetői posztját. 2008 novemberében újraválasztották, mandátuma 2013 júliusában jár le. Mintegy 270 fős apparatus irányít.
Magyarország az elsők között kezdeményezte, hogy a CTBTO, elsődleges fegyverzetellenőrzési funkciójának ellátása mellett, olyan polgári és tudományos területeken is vállaljon nagyobb szerepet, mint a környezetvédelem, a földtudományok vagy a katasztrófavédelem. Hazánk két ízben is, 2003. szeptemberében Sopronban, majd 2006. szeptemberében látott vendégül egy tanácskozást ebben a témában, London (2002), Berlin (2004) után. A szervezet nemzetközi megfigyelési rendszerének polgári és tudományos alkalmazása volt a témája annak a kísérő rendezvénynek is, amelyet 2011 júniusában – EU elnökségünk idején – rendeztünk bécsi állandó képviseletünkön, a CTBTO Tudományos és Technológiai Konferenciájának peremén, mintegy 80 ország képviselőinek részvételével. A 2011 tavaszán bekövetkezett fukushimai katasztrófa után kiválóan vizsgázott valamennyi CTBTO technológia a szökőár következményeinek észlelésében és a nukleáris kibocsátás modellezésében.
Az ellenőrzési rendszer keretein belül működő helyszíni ellenőrzési rendszer kiépítéséhez, és az Előkészítő Bizottság munkájának támogatásához magyar intézmények is csatlakoztak. A Magyar Honvédség Vegyvédelmi Információs Központja, az MH Térképészeti Szolgálata az Előkészítő Bizottság által szervezett felkészítő tanfolyamokon szakmai előadások megtartásával, illetve az esetleges jövőbeli helyszíni ellenőrzésekre kiküldendő, a felderítésben és a felszámolásban jártas szakemberek felajánlásával támogatja az Előkészítő Bizottság munkáját.
2007. október 21. és november 2. között, Magyarország, Táborfalván adott otthont a helyszíni ellenőrök soros képzésének. A 32 országból érkező 58 résztvevőt elméleti képzésen, majd terepgyakorlatokon készítették fel. A képzési tananyagban szerepeltek a nukleáris robbantások jellemzői, a feltételezett robbantás helyszínének keresési módszertana, az egészségvédelem és a személyi biztonság, a mérőberendezések kihelyezése és használata, valamint az adatok kiértékelése. További, bevezető majd haladó szintű helyszíni ellenőrzési tréningekre került sor 2010. június 28-július 9. között Várpalotán, majd 2011. Július 3-7 között a Veszprém melletti Újmajorban.
2011 végéig hazánk elkészíti pályázatát a CTBTO 2014-ben rendezendő Átfogó Terepgyakorlatának (Integrated Field Exercise) megrendezésére.
Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakembereinek tapasztalatait hatékonyan tudja a Szervezet a megfigyelő rendszer kialakításában és fejlesztésében kamatoztatni; az Intézet eszközöket, és azokat működtető személyzetet is ajánlott fel a helyszíni ellenőrzések támogatására. Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzései támogatják a következmények megbecslését, míg trajektória-számításai az esetleges robbanás kiinduló-pontjának meghatározásában játszhatnak szerepet.