A Szerződés ezzel egy lépéssel közelebb került a hatályba lépéshez.
Tizennégy évvel azután hogy 1996-ban, közvetlenül az aláírásra történt megnyitás után, Indonézia aláírta a szerződést, 2010 tavaszán jelentette be hivatalosan az ország külügyminisztere, hogy megkezdték a szükséges előkészületeket annak érdekében, hogy a Parlament ratifikálja a szerződést. A bejelentést követően háromszor, legutóbb alig két hete járt magas rangú parlamenti delegáció Bécsben a CTBTO Előkészítő Bizottságánál.
Az intenzív tájékozódás eredménye is lehet, hogy ma végül mind a kilenc parlamenti párt egyhangúan szavazott a Szerződés törvényi megerősítéséről. Tóth Tibor, a CTBTO végrehajtó titkára történelminek nevezte az eseményt, mely által a Szerződés hatályba lépéséhez szükséges 44 jelentős nukleáris programmal rendelkező, a CTBT külön függelékében felsorolt úgynevezett „Annex II” ország közül már csak nyolc ország ratifikációja hiányzik. Ezek: Egyiptom, India, Irán, Izrael, Kína, Pakisztán, Észak Korea, Egyesült Államok. (India, Pakisztán és Észak Korea alá sem írták a szerződést.) Marty Natalegawa külügyminiszter az eseménnyel kapcsolatban hivatalosan is kifejezte kormánya reményét, hogy az indonéz ratifikáció komoly ösztönző erővel bír majd nem csak a térség még nem ratifikáló államaira, hanem a többi „Annex II” országra is. Indonézia ezzel az aktussal a dél-kelet ázsiai régió általános non-proliferációs és leszerelési törekvéseinek élére állt, és rég várt lendületet adott a CTBT egyetemessé válási folyamatának.
Az esemény történelmi jelentősége valójában abban áll, hogy Indonézia megtörte a megerősítést különböző okok miatt halogató nyolc ország kiváró stratégiáját, ezzel kimozdította a holtpontról a Szerződést és új, közelebbi perspektívát adott a hatálybalépésnek.
